Suttogóvá válni...
A Sa Natural Horsemanship lovasiskolája
„Suttogóvá válni, nem is olyan nehéz”
Két évvel ez előtt a Lovas Nemzet keretein belül elkezdtem az egyre aktuálisabbá vált természetes Kommunikáció Lovakkal témát feldolgozni, és cikkeimmel megpróbáltam az olvasók érdeklődését felkelteni ezen csodálatos lehetőségre, a természetes kommunikációra.
A két év alatt számos tanfolyamon, megannyi ló szerető emberrel találkoztam, akik azótais ezzel a módszerrel dolgoznak lovaikkal. A tanulóim túlnyomó többsége a hagyományosan lovaglók táborából toborzódott, azokból, akiknek az addig tanultak keveset, vagy nem kielégítőt nyújtottak, olyan jó lovas emberekből, akik az újat , a nekik újat örömmel elfogadják és az én mottóm szerint jobbat csinálnak belőle, keresvén a legjobbhoz vezető utat.
Minden tanfolyam azzal kezdődik, hogy bemutatkozunk egymásnak. Mindenki elmondja a saját lovas múltjának történetét, az utat ami a Natural Horsemanshiphez vezette Őt.
Minden tanfolyamon találkozunk a hogyan és a miért kérdésekkel, az ezt már csináltam mondatokkal, a régi de nem következetesen, vagy nem tudatosan kivitelezett cselekedetek felismerésével.
Mindenki rádöbbent, hogy számára a legnehezebb de egyben a leghatékonyabb momentuma az egész természetes kommunikációnak, a lassú ráhatásban, vagy mondhatnánk a lassú nyomásban és húzásban és a gyors engedésben rejlik.
Ilyen felismeréssel a tarsolyunkban már egyszerűbbnek tűnik a lovakkal való bánás.
Első feladat tehát a gyors engedés gyakorlása úgy hogy a kezünket ne mozdítsuk el, hanem a lónak adjuk meg a választás lehetőségét, hogy kitérhessen.
A legnagyobb hiba, az hogy a lovasok többsége a segítségadást túl korán hagyja abba, nem várva a lova helyes reakciójára, és ezzel mintegy kiprovokálja a helytelen, nem kívánatos reakciót.
A második nagyon fontos alapelv, a türelemre alapuló apró lépések, apró sikerek sorának a betartása. Ezt a sok apró siker módszert tapasztalatom szerint, a sikeres modern manager típusú embereknek a legnehezebb betartani. Azoknak, akik a még többet még gyorsabban még kevesebb időráfordítással élik életüket, Nekik a legnehezebb az átállás a lovak időt nem ismerő egyszerű világára.
A testbeszéd, helyes alkalmazása, és a különböző energiaszintekkel való bánás az ami a lovakkal való együttlétünket hatékonyan befolyásolja. A testközépnek a ló felé fordítása, az egyidejű mély belégzéssel párosított szúrós tekintet, egy elküldést nem pedig egy barátságos behívást jelent, a négylábú kedvencünknek. Testünk és tekintetünk elfordítása egyidejűleg kilégzés egy hívó gesztust, egy jelezés a lovunknak ,hogy a személyes terünkbe beléphet.
Ezek ismeretével felvértezve figyeljük meg lovaink reakcióit is egy példán, amit magunkon is tesztelhetünk.
A feladat nagyon egyszerű. Kérjünk meg egy barátunkat, hogy segítsen nekünk megérezni azt amit lovunktól elvárun, cselekedjünk úgy ahogy ezt már számtalan esetben megtapasztaltuk például egy nyomás elöli kitérést. Álljunk egy enyhe terpeszállásban úgy, hogy segítőnk, egy enyhe nyomást gyakorolhasson a ball vállunkra. Egy nyomást, ami elöl mi ellépéssel, lábaink egyszeri keresztezésével egyszer elől, majd hátul keresztezve kitérünk. Amíg az elöl keresztezés egy „jól van, megyek már” érzéssel párosul, úgy a hátul keresztezés egy „ engedek, de maradok „ érzésre hasonlít. Lábunk egymás mellé húzása pedig egy „nem érdekel, én maradok” érzést produkál.
Hasonló reakciók várhatók lovunktól is, aminek ismeretével a lovunk testbeszédéből olvasva következtethetünk az aznapi hangulatára is.
Kérem, ne feledjék, hogy a ló reakciója a mi ráhatásunk eredménye.
A, ló csak a választ, a megoldást keresi még akkor is ha mi azt hisszük hogy ellenszegül és ezért emberi tulajdonságokkal ruházzuk fel.
A lovak mindig egy álltaluk helyesnek vélt megoldást kínálnak fel, és csak annyit tesznek, amit mi kérünk, vagy megengedünk Nekik.
Kérem, jegyezzék meg, hogy a legjobban képzett ló is csak annyit teljesít amennyit a lovasa a lovából kihozni képes.
Tanfolyamaim elején gyakran látom hogy a tanulóim lovai bár látszólag együttműködők a gazdájukkal, de farokcsapkodásaik, nyugtalan ellépéseik a bizalom hiányát jelzik . Ezek a reakciók a háromnapos tanfolyamok végére majdnem minden ló-lovas párosnál megszünnek.
Ezen bevezető után szeretnék visszatérni a legfőbb hibaforrásra, a nyomás, húzás vagy segítségadás azonnali befejezésére, ha lovunk helyesen reagált.
Gyakran hallom illetve látom, hogy a ló a gyakorlat helyes kivitelezése helyett idő előtt, kérés nélkül, elmozdul kitér hátra, vagy előre haladva „menekül”
Ezen úgynevezett ellenszegülések, oka magunkban az előzményekben keresendők. Abban hogy nem eléggé gyorsan reagáltunk, nem elég gyorsan, kellő időben hagyjuk abba a ráhatást.
Lovaink reakcióját úgy tudnám leírni, hogy a lassú engedés miatt ők azt gondolják, hogy nem az engedés a kért irányba, hanem valami más feladat az amit Őnekik végre kéne hajtani ahhoz hogy egy kényelmi helyzetbe kerüljenek, minden emberi ráhatástól mentesbe.
Itt kapcsolódik az elmélet a gyakorlathoz, amikor ezen sorok olvasása után, lovunkon megtapasztaljuk, hogy a következő sikertelen gyakorlatot a fent említettek figyelembevételével megismételve, egy pozitív választ kapunk .
A fent említett gyors engedésnek a begyakorlásához, ajánlom a mellső lábak körüli elfordítás gyakorlását, úgy hogy a ló a hátsó lábaival keresztezve térjen ki oldalra a csípőcsontja felei nyomás elöl, de a mellső lábaival maradjon helyben, azok körül forduljon el.
Ezt a gyakorlatot földről végezzük el úgy hogy a lovunk mellé lépve a nyomás leendő helyét megsimogatjuk , mintegy figyelmeztetésként, hogy itt fog történni valami. Ez után két ujjal nyomást gyakorolunk a lovunkra, ügyelve arra hogy mélyen belélegezzünk, és arra koncentráljunk, hogy lovunk helyesen hozzánk közelebb eső lábával a másikat elöl keresztezze. Minden más irányú ellépésnél gondoljunk a cikkem elején említett saját magunk által megtapasztalt érzésre. Ha helyesen tért ki a lovunk, akkor a nyomást azonnal megszüntetjük, nem toljuk, vagy böködjük, hanem örülünk a korrekt k kitérő lépésnek, és a nyomás helyén simogatással jutalmazzuk lovunkat. Problémák és megoldások: Ha a lovunk kitér mielőtt megérintenénk, akkor gondoljunk arra hogy vagy a vezetőszár túl rövid, és ezzel a lovunk fejének magunk felé húzásával az idő előtti kitérést kiprovokáltuk, vagy a már említett mentális nyomásunkat érzékelte a lovunk, vagy a mi túlburjánzó teljesítményvágyunkat előzte meg, mintegy kitalálva a gondolatunkat.
Mindkét esetben gondoljuk át az előzményeket, figyelve lovunk reakcióját és kiséreljük meg a gyakorlatot több figyelemmel, és kevesebb elvárással újra kivitelezni.
Amikor ez a feladat már a kezünk minimális nyomására is kivitelezhető akkor ideje több lépést is megkövetelni, mindaddig a lovunkkal haladni, amíg hátsó lábaival előre keresztezve egy teljes kört leírni nem tudunk.
Ezzel az egyszerű gyakorlattal könnyedén megtanulhatjuk a lassú ráhatást, és a gyors engedést, a lóval való természetes kommunikáció egyik legalapvetőbb elemét.
A Lovas Nemzet januári kiadásában, megismertetem Önökkel a Sa Natural Horsemanship keretein belül korrekciónál alkalmazott használt „mágikus körökkel” azok befolyása, a lovakra tereplovaglás elött.
Sárffy Tamás Sa Natural Horsemanship Szőce