A szártól független lovaglás technikája.

Az idei nyár gazdag programjai után, az őszi lovaglások szépségére koncentrálva azon gondolkodtam, hogy mitől is természetes az a lovaglás, amit én a tanfolyamok sokaságán keresztül a tanulóimnak átadni igyekeztem? Mitől lesz természetesebb  a lovaglásunk, van e különbség a tanfolyam előtti és tanfolyam utáni állapot között, vagy csak a képzettségi szintek növekedésével finomabb jelekkel való lovaglás sugallja azt hogy a  „Sa Természetes Lovaglás” jobb ló-lovas párokat produkál?

Meggyőződésem hogy a végzőseim mindegyike a három vagy hat napos képzések után  tudatosabban lovagol, jobb kapcsolata van a lovával, és ezen keresztül lovaglási stílustól függetlenül egy magasabb szintre kerül, mint a hozzám érkezése napján.

Mi az a plusz ami egy Sa Natural Horsemanship végzőst a tanfolyam végére megkülönböztet a tanfolyam elei önmagától?

Mi az ami miatt a lovával való kapcsolata fejlődött és finomabb lett?

A válasz az általam oktatott tudatosságban, a rendszerezésben és a szártól független lovaglás elemeinek megismerésében található meg.

A saját mottóm szerint :-„elfogadom a jót, csinálok belőle jobbat, és törekszem a leggjobb felé”- a lovasok tudására alapozva rávezetem Őket a szártól független ülésre ami meghatározó a további fejlődésüket illetőleg.

De mit is értünk „szártól független” lovaglásnak? Nem veszélyes ez lóra és lovasra nézve? Hol marad a kontroll? Nem „esik-e szét” a lovunk?  Ezt gondolhatják Önök, valamint ilyen és hasonló kérdéseket tesznek fel a tanfolyam résztvevő is.

Mit értek én szártól független lovaglásnak?

Feltételezem hogy a kedves Olvasó már rendelkezik némi lovas múlttal, és nehezen tudja elképzelni hogy hogyan lehet szártól függetlenül lovagolni, hisz a mindennapjainkban a szárak a lovas kezében vagy a futószár az oktatóéban alapvető kelléke a lovagló óráknak.

A tereplovaglásban ló vagy lovas, a kiképzésében a száraknak  szintén nagy szerepe van.

Éppen ezért, a szerepek felcserélése és téves alkalmazásának elkerülése miatt gondoljuk át és gyakoroljuk be a szártól független lovaglást, a szártól független ülést a lovon.

Szeretném itt megemlíteni, hogy a ló háromdimenziós mozgását a lovasnak a saját mozgásával összhangba kell hoznia és a testének izmaival oly módon kell követnie hogy az a ló mozgást nem akadályozva a lovas számára elviselhető legyen.

Megfigyelhetjük, hogy a gyermekek akiknek a természetes mozgásuk még elvárások, és utánzások által nincs elrontva, a lovon hamarabb egyensúlyban ülnek, és különböző mozgássorozatokat ösztönösen követnek. Ez a megfigyelés ad alapot arra hogy a tanulóimnak a szártól független lovaglást megtanítsam illetve erre a figyelmüket felhívjam.

Szeretném kihangsúlyozni, hogy nem a szár nélküli, hanem a szártól független lovaglást szeretném közelebb vinni Önökhöz, ami lovaglási stílustól, a ló lovas képzettségi fokától, és a ló jármódjától függ.

A lovas ülepe, dereka törzse, a láb és kéz egymástól való független mozgása adja meg a fent említettek értelmét. Mi az ami szükséges ahhoz hogy a lovas a száraktól függetlenül üljön, és hogyan gyakoroljuk be ezt?

A lovaglás közbeni előre, fel, és le, jobbra és ballra mozgást a testünk izmainak megfeszítésével és ellazításával kell elérnünk, olyan összhangban hogy a súlypontunkat, a legkisebb kilengésbe részesítsük, miközben a lovunk mozgását követjük. A törzs és a derék megfeszítése egy „felkeményített ülést eredményez, és a lovas egy pattogó labda képét mutatja, ami a karizmok és lábak megfeszüléséhez, a szárakba való kapaszkodáshoz, a sarkak felhúzásához és ezen keresztül a ló jármódjának fokozásához vezet, ami ritkán végződik békésen.

Az első gyakorlat amivel a szártól független lovaglás elsajátítása kezdődik, az a vezetett vagy a futószáron lépésben,  gyakorlott lovasoknak nyakszíjjal vagy csomózott kötőfékkel szőrén való lovaglás, jól képzett nyugodt lovon, zárt karámban. Nem kell szégyellni a „kezdőkre jellemző” tornagyakorlatokat mint csípőre tett kéz, oldalsó középtartás, törzsfordítás, előre és hátrahajlás a lovon stb. ami az ülésbiztonságot növeli.

El sem hiszik, hogy úgymond „gyakorlott lovasok” közt hányan vannak akik a nyereg elhagyásával biztonságérzetükben meginognak és csak hosszabb idő elteltével nyerik vissza

önbizalmukat.

A második rávezető gyakorlatot a nyeregben kivitelezzük, úgy hogy a testsúlyunkat félig a kengyelbe támaszkodva csípőnkkel a ló mozgását követve lépésben, majd a biztonságot szem előtt tartva magasabb jármódban is  a combokra és az ülepunkre elosztva lovagolunk. Ügyeljenek arra, hogy eközben a kezük ne nagyon mozogjon  és a testük előtt a martól 10 cm magasan tartsák. Ennek a begyakorlása érdekében egy vastagabb kötélből készült „nyakkötél”  nyakgyűrű, nyeregszarv, vagy egy kapaszkodó szíjj kézben tartása megkönnyíti a feladat kivitelezését.

Amennyiben a fentebb leírt gyakorlatot zökkenőmentesen végre tudják hajtani, akkor a teljes ülést  kell gyakorolni, ami a kengyelekbe támaszkodás csökkentésével érnek el.

Ne kíséreljenek meg magasabb jármódban lovagolni addig, amíg lépésben vagy ügetésben a  fentebb leírt gyakorlatot teljes biztonságba kivitelezni nem tudják.

A következő fokozat a Sidepollal, vagy a csomózott kötőfékkel két száron való lovaglás jelenti, amit a lovardán belül egy vagy két szár használatával gyakoroljuk be! Itt is a fokozatosság elvét használjuk, miközben ügyelünk arra hogy lovunk a természetes összeszedettségét ne veszítse  el.

Amennyiben az ülésünk, „lovaglásunk” kellő képen stabilizálódott, a kezünk lovaglás közben nyugodt marad, akkor kezdjük csak el a szárat mint segítséget alkalmazni, a fokozatosság és a

lassú húzás és gyors engedés elve szerint.

Ha a fenti módon való lovaglást elsajátították akkor biztosak lehetnek abban, hogy lovaik  Önök felé még nagyobb bizalommal és barátsággal lesznek és kezelhetőségük lovaglási stílustól függetlenül javulni fog.